Lélegzem ismét, apró szikrák áramlanak a tüdőmbe minden egyes levegővétellel. Csak sikerüljön ismét meggyújtani a tüzet.
Még mindig érzem magamban azt az energiát, amit te kölcsönöztél nekem. Felvillanyoztál, kedves kis defibrilátorom.
Nem érdemlem meg, de annyira szeretném azt hinni, hogy igen! És azt hinni, hogy csak mert valaki megérdemel valamit, meg is kapja.
Nem. Az élet piszkosul igazságtalan. Sajnos nem így működnek a dolgok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelő! A megjegyzésed moderálásra kerül, hogy mindenképp elolvassam. Kérlek, ne ijedj meg, ha nem lesz rögtön megjelenítve. Ha tehetem, válaszolok is rá :) Köszönöm!